130 ÉVES A MARKÓ UTCAI MENTŐPALOTA

A Mentőpalota építését a szervezett magyarországi mentés megteremtője, a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesületet 1887-ben alapító orvos igazgató, Kresz Géza kezdeményezte. Az 1889 októberében induló építkezés anyagi hátterét a főváros Törvényhatósági Bizottsága és a lakosság széles körű társadalmi közadakozása biztosította.
A kivitelezés Quittner Zsigmond műépítész tervei alapján és szakmai irányítása mellett valósult meg. Az új mentőállomást, a kivilágított Mentőpalotát 1890. augusztus 1-jén, nem sokkal éjfél után vették át a mentők. A még épülő Szent István Bazilika mellett működő ideiglenes mentőállomásról fáklyák fényében, zárt oszlopban vonultak át a mentőfogatok új állomáshelyükre.
Az itthon és Európa-szerte egyedülálló épületben a kortársak nem csupán egy mentőállomást, hanem a kontinens első, eredetileg is mentőállomásnak épített épületét csodálták. A folyamatosan gyarapodó mentőfeladatok végett később a palota bővítése mellett döntött a vezetőség, az 1898-ban átadott újabb épületszárny is Quittner Zsigmond tervei alapján és felügyelete mellett épült meg.

A századfordulón a közel egymilliós főváros ellátását biztosító mentőintézmény életében felbecsülhetetlen szerepet töltött be az új épület. Talán kevesen tudják, de a mentőállomás a második világégés idején átmeneti kórházként is működött. Budapest ostromakor a mentők – folyamatos baleseti kivonulásaik mellett – az épület földszinti ambulanciáján és légoltalmi pincerendszerében fogadták a főváros belső kerületeinek lakóit. Ugyancsak itt, 1956. október 24-én, a forradalom és szabadságharc másnapján sebészeti műtővel rendelkező átmeneti segélykórház, az ún. „Pincekórház” kezdte meg működését. A kórházak megközelíthetetlensége miatt az ideszállított súlyos, életveszélyes sérültek kerültek azonnali ellátásra a légoltalmi helyiségekben a leghevesebb harcok idején.
1948-ban a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület államosításával az új, immár országos hatáskörű mentőintézményhez, az Országos Mentőszolgálathoz került a patinás épület. Tágas falain belül kezdte meg működését a Mentőszolgálat legfelső irányító szerve, a Főigazgatóság s annak szakigazgatási osztályai. A főváros belső kerületeit ellátó mentőállomás ettől kezdve Központi Mentőállomás néven, a hatvan éve működő mentésirányító központ pedig Központi Irányító Csoportként folytatta működését. A századfordulón alapított Mentőmúzeum továbbra is fogadta látogatóit. Az 1960-as években ugyancsak itt kapott helyet a Budapesti, majd a Pest Megyei Mentőszervezet, amely 2005 ősze óta, a két mentőszervezet összevonásával Közép-magyarországi Regionális Mentőszervezet néven működik. A Budapest szívében működő Központi Mentőállomáson napjainkban is több roham- és esetkocsi, mentőorvosi személygépkocsi és mentőgépkocsi üzemel.
Büszkén és örömmel ünnepeljük Európa első, mentés céljából emelt épületét, a Markó utcai Mentőpalotát, mely 130 éve ugyan azon a helyen és funkcióval szolgálja Budapest és hazánk mentőellátását, mentésügyét.

Debrődi Gábor Kresz Géza Mentőmúzeum