• elso
  • masodik
  • masodik
  • masodik
  • masodik
  • masodik
  • masodik
  • masodik
  • masodik
  • masodik
  • masodik

Rendkívüli zárva tartás

Tisztelt Látogatóink!

Tájékoztatni szeretnénk Önöket, hogy a kialakult helyzetre való tekintettel és a Kormány veszélyhelyzet kihirdetését elrendelő 41/2020. (III.11.) számú rendelete értelmében a Kresz Géza Mentőmúzeum 2020. március 13-tól szünetelteti egyénileg és csoportosan érkező látogatóinak fogadását.

A további változások követése végett kérjük kísérjék figyelemmel a Mentőmúzeum honlapját és facebook oldalát.

Megértésüket megköszönve, tisztelettel.

Frissítés: 2020.07.15.
A Kormány 41/2020. (III.11.) számú rendelete értelmében a Kresz Géza Mentőmúzeum továbbra is szünetelteti egyénileg és csoportosan érkező látogatóinak fogadását.

Pandémia 2020

Tisztelt Látogatóink, Kedves Érdeklődők!

Az Országos Mentőszolgálat a kormányzat által kihirdetett veszélyhelyzet idején is példamutató helytállással és szervezettséggel folytatta hazánk területén kiemelt tevékenységét. Így a Mentőmúzeum elképzelése volt, hogy mindezt a képzőművész szemével, sajátos világlátásával is érzékeltessük, melynek Vladár Csaba Bajtársunk Pandémia 2020 című online kiállításával szeretnénk méltó helyt állítani.

Köszönjük megtisztelő érdeklődésüket!

Videó:
https://youtu.be/xiA24jq559w

Fotók:
https://photos.app.goo.gl/Mok9AsoZLbHJw5fZ6

 

130 ÉVES A MARKÓ UTCAI MENTŐPALOTA

A Mentőpalota építését a szervezett magyarországi mentés megteremtője, a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesületet 1887-ben alapító orvos igazgató, Kresz Géza kezdeményezte. Az 1889 októberében induló építkezés anyagi hátterét a főváros Törvényhatósági Bizottsága és a lakosság széles körű társadalmi közadakozása biztosította.
A kivitelezés Quittner Zsigmond műépítész tervei alapján és szakmai irányítása mellett valósult meg. Az új mentőállomást, a kivilágított Mentőpalotát 1890. augusztus 1-jén, nem sokkal éjfél után vették át a mentők. A még épülő Szent István Bazilika mellett működő ideiglenes mentőállomásról fáklyák fényében, zárt oszlopban vonultak át a mentőfogatok új állomáshelyükre.
Az itthon és Európa-szerte egyedülálló épületben a kortársak nem csupán egy mentőállomást, hanem a kontinens első, eredetileg is mentőállomásnak épített épületét csodálták. A folyamatosan gyarapodó mentőfeladatok végett később a palota bővítése mellett döntött a vezetőség, az 1898-ban átadott újabb épületszárny is Quittner Zsigmond tervei alapján és felügyelete mellett épült meg.

A századfordulón a közel egymilliós főváros ellátását biztosító mentőintézmény életében felbecsülhetetlen szerepet töltött be az új épület. Talán kevesen tudják, de a mentőállomás a második világégés idején átmeneti kórházként is működött. Budapest ostromakor a mentők – folyamatos baleseti kivonulásaik mellett – az épület földszinti ambulanciáján és légoltalmi pincerendszerében fogadták a főváros belső kerületeinek lakóit. Ugyancsak itt, 1956. október 24-én, a forradalom és szabadságharc másnapján sebészeti műtővel rendelkező átmeneti segélykórház, az ún. „Pincekórház” kezdte meg működését. A kórházak megközelíthetetlensége miatt az ideszállított súlyos, életveszélyes sérültek kerültek azonnali ellátásra a légoltalmi helyiségekben a leghevesebb harcok idején.
1948-ban a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület államosításával az új, immár országos hatáskörű mentőintézményhez, az Országos Mentőszolgálathoz került a patinás épület. Tágas falain belül kezdte meg működését a Mentőszolgálat legfelső irányító szerve, a Főigazgatóság s annak szakigazgatási osztályai. A főváros belső kerületeit ellátó mentőállomás ettől kezdve Központi Mentőállomás néven, a hatvan éve működő mentésirányító központ pedig Központi Irányító Csoportként folytatta működését. A századfordulón alapított Mentőmúzeum továbbra is fogadta látogatóit. Az 1960-as években ugyancsak itt kapott helyet a Budapesti, majd a Pest Megyei Mentőszervezet, amely 2005 ősze óta, a két mentőszervezet összevonásával Közép-magyarországi Regionális Mentőszervezet néven működik. A Budapest szívében működő Központi Mentőállomáson napjainkban is több roham- és esetkocsi, mentőorvosi személygépkocsi és mentőgépkocsi üzemel.
Büszkén és örömmel ünnepeljük Európa első, mentés céljából emelt épületét, a Markó utcai Mentőpalotát, mely 130 éve ugyan azon a helyen és funkcióval szolgálja Budapest és hazánk mentőellátását, mentésügyét.

Debrődi Gábor Kresz Géza Mentőmúzeum

 

 

Közösségi Szolgálat – Szakmai Gyakorlat

Tisztelt Hallgatók, Diákok!

Örömmel értesítjük a muzeológia, a múzeumi munka iránt érdeklődő fiatalokat, hogy az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően a Kresz Géza Mentőmúzeum az idei tanévben is szeretettel várja az e terület iránt érdeklődő jelentkezőket, 50 óra közösségi szolgálatra.

Bővebben...

Új helyszínnel gazdagodott a Mentőmúzeum!

Nagy örömünkre a Múzeumok Éjszakáján debütál a "Guruló múzeum" nevű mobil kiállítóegységünk. Sok szeretettel várjuk minden kedves Érdeklődőnket.

 

Bővebben...

Film

Múzeumunkról

Küldetésünk: a magyarországi szervezett mentés történeti emlékeinek megőrzése, gyarapítása és bemutatása, az Országos Mentőszolgálat - és korábbi szervezeti elődeinek - tudományos, szellemi és kulturális örökségének megismertetése a múzeum látogatóival és szélesebb közönségével.
Célunk: tisztelettel adózni a mentéstörténet és a mentéstudomány nagy alakjainak és mindazoknak, akik feladatot vállaltak az embermentésben, a bajbajutottak megsegítésében.

A Kresz Géza Mentőmúzeum a Markó utcai Mentőpalotában, Budapest szívében található. Az 1890-es években épült Mentőpalota falai között nemcsak mentőállomás és irányító központ működött, hanem már a kezdetektől a mentők felszereléseit, tárgyi dokumentumait bemutató múzeum is. A múzeumot, valamint az épületet – továbbá az első magyarországi mentőegyesületet is – Dr. Kresz Géza alapította. Múzeumunk látogatói megismerkedhetnek a mentéstörténet tárgyi emlékeivel, valamint a mentők és szervezetük nemes, önzetlen munkájával. E gyűjtemény Európában egyedülálló.

A múzeum által őrzött kincsek kronologikus sorrendben, egykori rendeltetésüknek megfelelő csoportosításban tekinthetőek meg. Látogatóink megismerhetik a magyarországi elsősegélynyújtás és mentés múltját a 18-19. századi borbélysebészek tevékenységétől, a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület létrejöttén át, a szerveződő városi mentőegyesületek munkájáig. Követhetik a két világháború között az országos hatáskörű mentésszervezés kibontakozását, továbbá megismerhetik az 1948-ban alapított Országos Mentőszolgálat működését. Az érdeklődők bepillantást nyerhetnek a rohamkocsi sikertörténetébe, megtekinthetik az első rohamkocsi-szolgálat felszereléseit, eszközeit. Múzeumunk figyelemmel kíséri az oxiológia (mentéstudomány) fejlődését is. A gyűjteményben láthatóak különböző orvosi és mentéstechnikai felszerelések, egyenruhák és különböző rendeltetésű mentőgépjárművek az 1950-es évektől napjainkig. Részletesen ismertetjük a mentőjárművek történetét, a lovas kocsiktól egészen a modern mentőautókig. A vetítőteremben a mai és a korabeli mentők izgalmas életét bemutató filmösszeállítások peregnek.

A múzeumi látnivalók igazi különlegessége a Pincekórház 1956 emlékkiállítás. Állandó kiállításunkkal emléket állítunk az 1956-os forradalom és szabadságharc idején hősiesen helytállt mentődolgozóknak, akik a Mentőpalota légoltalmi pincerendszerében létrehozott, sebesülteket ellátó ideiglenes kórházban hősiesen ápolták a sérülteket és mentették meg sokak életét. A kiállítás eredeti helyszínen, az egykori helyiségeket korabeli felszerelésekkel berendezve, műtőrészleggel mutatja be a Pincekórház világát.

További információk a Kiállításaink és a Gyakran ismételt kérdések menüpontok alatt olvashatóak.